Rozsda ette penge, falra kiszegezve
Dicső múltunk, hol vagy, hol vagy eltemetve?
Kiásunk a sírból, kopott büszkeségünk
Gyalázott zászlaink, megcsonkított népünk

Vérző tíz körmünkkel kaparjuk a földet
Ezen nehéz órán Istenünk, segíts meg!
Segíts meg, Istenünk, fogytán már erejünk
Kezedben van sorsunk, mutass jelet nekünk!

Most hóförgeteg támad szép magyar Kárpátnak
S vad szél járja által a végtelen pusztákat
Érzem arcomon már jeges fuvallatát
Tomboló erejét, lángoló haragját

Kelettől nyugatig perzsel végig tüze
Hogy azt, mi rossz e népnek, hamuvá eméssze
Virágba boruljon ez a büszke ország
És együtt mondjuk újra: éljen a szabadság!

Esztendő se múljon, dolgozzon a kovács
Kard kell ide újra, acélos csillogás
Pengéjét rozsdával ne etesse senki
Jaj, be keserű, jaj, be szép most magyarnak lenni!