Szerémség, Bánság, Bácska, a Tisza legszebbik folyása
Az ország éléskamrája,magyarok hazája

Lágy búzamezőt ringat a délvidéki szél
Sírdogál egy kismadár, fészke csupa-csupa vér
Lábát törték, megkergették, gúnyt űztek vele
De ő énekel csak, éneke,l ez maradt minden fegyvere

Tenger vadvirág borítja fenn a dombtetőt
Koszorúja körbefonja rég az öreg temetőt
A meggyalázott sírok között bolyong egy magyar kisfiú
Apja keresztjéhez érve letérdel úgy fogad bosszút

Egy ezredéve áll Aracsnak puszta temploma
Teteje a csillagos ég nyári zápor ajtaja
A pirkadó nap oltárjára ködfátyolt terít
Ha újra szól a harang, a Délvidék szabad lesz megint