Hull a szilva a fáról
Most jövök a tanyáról
Ej, haj, ruca, ruca, kukorica, derce
Egyik ága lehajlott
Az én rózsám elhagyott
Ej, haj, ruca, ruca, kukorica, derce
Kis kalapom fekete
Pávatollu van benne
Ej, haj, ruca, ruca, kukorica, derce

Hej, Dunáról fúj a szél
Szegény embert mindig ér
Dunáról fúj a szél
Ha Dunáról nem fújna
Ilyen hideg sem volna
Dunáról fúj a szél
Hej Jancsika, Jancsika
Mért nem nőttél nagyobbra
Dunáról fúj a szél
Nőttél volna nagyobbra
Lettél volna katona
Dunáról fúj a szél
Hej, Dunáról fúj a szél
Feküdj mellém majd nem ér
Dunáról fúj a szél
Nem fekszem én kend mellé
Mert nem leszek a kendé
Dunáról fúj a szél
Érik a szőlő
Hajlik a vessző
Bodor a levele
Két szеgény legény
Szántani menne
Dе nincsen kenyere
Van vöröshagyma
A tarisznyában
Keserű magában
Szolgalegénynek
Hej, a szegénynek
Kevés a vacsora!
Huncut a gazda
Nem néz a napra
Csak a szép asszonyra
Huncut a vendég
Mert mindig innék
Ha volna, ha volna

Ó, mely sok hal terem az nagy Balaton-bahha-rahha-rahaha
Minden ágon egy mérő makk a Bakony-bahha-rahha-rahaha
Örül ott a halász, rikongat a kanász
Örömé-behhe-rehhe-rehehe

Szépen illik a sült kappan a cintál-bahha-rahha-rahaha
Jó bort mérnek Füreden és Kaposvár-bahha-rahha-rahaha
Igyál jó pajtásom, tőled nem sajnálom,
Sokáig éhhé-réhhé-réhéhélj
Addig kell a vasat verni, amíg tüzehhe-rehhe-rehehes
Semmit sem ér olyan hordó, amely ürehhe-rehhe-rehehes
Köll hát bele tenni, ki köll aztán venni
Ha szüksé-gehhe-rehhe-rehhehes