Nagy terveket szövögettek odafönt az égben
Megteremtik a magyart valamikor régen
Telik múlik az idő, és szépen éldegélnek
Vadászgatnak a mezőn, keveset beszélnek

Történt egyszer, hogy valaki egy nagyot kiáltott
Nézünk kicsit nyugatra, mit csinálnak mások
Így történhetett meg aztán, hogy egy nyári este
Kopogtatott a magyar Európa szerte

Kalandra fel, (fordulj, nyergelj)
Ez volt a jel, (indulni kell)
A dicsőséget mindenki magának éri el
Repít a szél, (gyerünk testvér)
Sötét az éj, (nem baj, ne félj)
Napkelettől napnyugatig nincsen ellenfél
Hej! Hej! Hej! Hej!
Hej! Hej! Hej! Hej!

Portyáznak a hegyek között, portyáznak a völgyben
Begyűjtenek mindent amit találnak útközben
St. Gallen-től, Modenáig arra kérik Istent
A Magyarok nyilaitól ments meg, Uram minket

Kalandra fel, (fordulj, nyergelj)
Ez volt a jel, (indulni kell)
A dicsőséget mindenki magának éri el
Repít a szél, (gyerünk testvér)
Sötét az éj, (nem baj, ne félj)
Napkelettől napnyugatig nincsen ellenfél
Hej! Hej! Hej! Hej!
Hej! Hej! Hej! Hej!
Kalandra fel, (fordulj, nyergelj)
Ez volt a jel, (indulni kell)
A dicsőséget mindenki magának éri el
Repít a szél, (gyerünk testvér)
Sötét az éj, (nem baj, ne félj)
Napkelettől napnyugatig nincsen ellenfél
Hej! Hej! Hej! Hej!
Hej! Hej! Hej! Hej!

Kalandra fel, (fordulj, nyergelj)
Ez volt a jel, (indulni kell)
A dicsőséget mindenki magának éri el
Repít a szél, (gyerünk testvér)
Sötét az éj, (nem baj, ne félj)
Napkelettől napnyugatig nincsen ellenfél
Hej! Hej! Hej! Hej!
Hej! Hej! Hej! Hej!