Ma még együtt, és nincs tovább
Átkozottul kemény a világ
Lenyúztunk egymás agyából éveket
Szél fújja már az érzelmeket

Úgy éreztem kevés, amit adhatok
Pedig dehogy ... és ma már hol vagy te és én hol vagyok?

Téboly, hogy ott vagy, és én várlak
Idegen kéz nyúl tested felé
Csak a vágy ereje halványul el lassan
S már nem hazudunk egymásnak reményt

Rád gondolok és újra látlak
A napfény áttetszik a hajad szálain
Ha álmodom veled, szívem szivárvány fényein lebeg
De jéghidegek a reggelek

Istenem, pedig már fogtam a kezed
Csak nem mertem mondani: Szeretlek, szeress!
Templomok lépcsõin várom a csodát
Az idõ törvényt ül, s lassan kipipál