Edda Művek
A csend igazsága
Nem keresem többet
Az Igazságot...
Csak leülök csendben
Halkan ülök és várok

S ha eljön újra
Majd illendően köszöntöm
S mint régi barátok
Együtt ülünk a földön

Tüzet gyújtunk
Hogy átmelegedjen a testünk
A nevetéstől
Megvidámodik a lelkünk

És előkerül majd
A bor és a pogácsa
És szívesen gondolunk
Minden gyönyörű lányra

És mindenre, amit
Isten adott a Földnek...
Milyen egyszerű lenne
Ha mind megértenétek...

Hogy minden rajtad
Múlik, Testvér és Rajtam
Hogy megfogjuk-e
Egymás kezét a bajban

Hogy elhisszük-e újra
Az isteni tervet
Hogy Isten vagy
Ha boldogságot teremtesz

Hogy Isten vagy
Mert Isten is úgy akarja
Hát erre igyunk
Áldomást a borban

Ezért hát...
Nem keresem többet
Az Igazságot
Ha kell, majd Veletek megtalálom
Ha kellünk neki
Majd Ő talál meg Minket
De addig magamban
Hallgatom a csendet