Az asztalon az abrosz fehér még
Rajta néhány morzsa
Tenyerembe hajtom fejem már
A fájdalom magához húzza

Egy idegen jön csendben, hangtalan
Némán surran.Lesepri az asztalt tisztára
Pedig ott vagyok rajta

Nem vár bennünket sehol senki-semmi
Mindent nekünk kell magunkkal vinni
Ahhoz, hogy újra legyen miben hinni

Elfájdult lelkem csak azt reméli
Ami szép volt, az minden megmarad
Átrepülhetsz az óceánon
De ha rám gondolsz, elsírod magad

Éhesek rád, hangjuk hamisan cseng
Arany és bíbor.Ha lesepred a lelked asztalát
Vigyázz rám, ott leszek akkor

Nem vár bennünket sehol senki-semmi
Mindent nekünk kell magunkkal vinni
Ahhoz, hogy újra legyen miben hinni

Elfájdult lelkem csak azt reméli
Ami szép volt, az minden megmarad
Átrepülhetsz az óceánon
De ha rám gondolsz, elsírod magad

Elfájdult lelkem csak azt reméli
Ami szép volt, az minden megmarad
Átrepülhetsz az óceánon
De ha rám gondolsz, elsírod magad

Zsákmányként cipel a sors
Elsüllyeszt, vagy magasba dob
Csak emlékképedből élünk
Egyedül maradtunk

(Látod? Ennyit ér.)

Elfájdult lelkem csak azt reméli
Ami szép volt, az minden megmarad
Átrepülhetsz az óceánon
De ha rám gondolsz, elsírod magad

Elfájdult lelkem csak azt reméli
Ami szép volt, az minden megmarad
Átrepülhetsz az óceánon
De ha rám gondolsz, elsírod magad