Annyi rosszból, annyi bajból
Menni kéne már
Elrohanni, megtalálni, ahol nem vár
Csak csönd és nyár

Sor ígéret a szép jövõrõl
Mind az égbe száll
Nem maradt más, mint a valóság
S az néha nagyon fáj

Miért van annyi átok, ami elkísér
És az miért van, hogy az ember újra fél?
Miért kell menni még, ahová szebb jövõt remélsz?
Miért van újra bennem az, hogy nincs remény
Hogy nincs remény, nincs remény?

Majd' elhittem, ez az otthon
És én itthon vagyok
De csak vendég, akit megtûrnek
A fenn ülõ hatalmasok

Egy jó koncért, némi pénzért
Elárulnak, ha kell
Néhány barát maradt csak fenn
A halom szemét tetején
Itt nincs remény...