Ülök egy szobában a szőnyegen
Ülök egy szobában szép csendesen
Ülök és bámulok a semmibe
Egyedül vagyok, nem szól senki sem

Újak jönnek, leülnek mellém
Másképp szólnak, de vérük az enyém
Mi megértenénk egymást, ha lehet
De Judás csókja mindent elvehet

Miért van így? Miért van így?
Csak egyedül, nincs más út
Csak egyedül, csak egyedül, nincs más út
Magányom ordít, karom lefogják, fényt, fényt, fényt

Kopjafák közt sírva nyög a szél
Elfogyott már minden szép remény
Hát nem kiáltunk, s nem hajtunk fejet
Elég volt a törvény elveszett

Mi itt maradunk, de elmehetne sok
Ő mindig marad, a többi meg zokog
Miért nem ő megy, mi itthon vagyunk
Egy jó törvénnyel mi egyek vagyunk

Miért van így? Miért van így?
Csak egyedül, nincs más út
Csak egyedül, csak egyedül, nincs más út
Magányom ordít, karom lefogják, fényt, fényt, fényt

Csak egyedül, nincs más út
Csak egyedül, csak egyedül, nincs más út
Magányom ordít, karom lefogják, fényt, fényt, fényt
Csak egyedül, nincs más út
Csak egyedül, csak egyedül, nincs más út
Magányom ordít, karom lefogják, fényt, fényt, fényt