Életem egyszerû, nem tudom, hová jutok
Egy biztos úton még ma elindulok
Tévedésbõl túl korán elengedtek
Úgy gondolták, sokáig melengettek

Célpont voltam, rám számoltak
Acél ajtók rám csukódtak
A napok hosszú sora megzavart
Hiszékeny életem naponta felkavart, felkavart

Nézd, üres két kezem
A köd elnyelte fejem!
Dalaimat rád kiáltom
Nincs senkim, nincs semmim a világon
Nincs senkim, nincs semmim a világon
Nincs senkim, nincs semmim ezen a világon

Nevünket nem kell, hogy valahol jegyezzék
Életünk semmilyen, nem kell, hogy szeressék
Eljön a nap, hogy fejem nincs hol lehajtanom
De a jelenem a tiéd, vidd, neked adom, neked adom