Élt egy fiú egymagában, a fény szívében, a csendnek élt
Nálad nem volt jobb, se rosszabb, de érte jött egy nap a fény
E naptól kezdett félni, fájó érzés tört reá
Elragadta, egyre feljebb vitte õt a kék sugár

A késõ õszi fényben feltûnik a vén világ
Látta ott fenn a viaszszívû emberek hatalmas táborát
Mért mész tovább, nagy a világ, nem elég, amit látsz
Mért mész tovább, nem tudod mi vár, hová visz a kék sugár

Körbezárta, húzta magával a fény
Látta, amire vágyott, amitõl félt
De egyre feljebb vitte õt a kék sugár
Zuhanó sorsok, életek, mi vár rád és rám

Zuhanó sorsok, életek, hova hajszol a remény
A dolgok árát megfizetted, de ez még nem elég
Csak egy medve szerelem, elveszett testedben lehet elég
Vadul tör rád, meg nem öl, de emlékeztet míg élsz

Látott vágyakozót és gyûlölködõt
Kibontott hajú nõket, forrón ölelkezõt
És kiket hajt vad kényszer, pénz és ékszer mások után
Azt ki mindig vár, segítsd õket kék sugár