Öltöztetnéd megint a szíved ünneplőbe
Betűrsz fehér inget, ahogy nyakat nyakkendőbe
A szívedben nyár lesz vagy legyen inkább tavasz
Megtelik virággal olyankor minden terasz

Zászlók is lobognak könnyes szemmel nézel körbe
Hogy itt kell hagynod mindent
Hogy megint csak jövőre...
És sötét lesz megint 360 napra
A csajodat nézed ahogy a gyereked ringatja
Mert felébredt éjjel rossz neki a sötétben
Miért nem jött tavaszra? mért jött inkább télre?
És aztán kisírja ő is, ő is azt a 300 napot
Nem lát égitestet, legfeljebb csak ha csillagot

Aztán egyszer megint tavasz lesz és reggel és
Együtt örültök a csajoddal meg a gyerekkel
Hogy ugye jó az élet mégis jól lett kitalálva
Zászlók villanypóznán, a teraszok virágba
És ünnep van a szívben, ing tűrve gatyába
Mert minden embernek egy, egy ember a barátja...

Átlátszik a szívünk, mer atlétánk nincsen
A szél a szoknyákat fölfújja a gerincen
Viszonylag nagy bajom van a szerelemmel
Hogy rövidebb a fonál, mint amíg tart az ember...