[1. verze: Beck Zoltán]
Suhanjon lágyan, törjön keményen
Röpüljön ki minden az utcára
Jó lesz, ha cédulát akaszt most
Mindenki a saját cuccára

A mérlegelők az utca végén állnak
Esőkabátban képzelem el őket
Mert most ősz van, és ez olyan évszak
Hogy minden más évszaknál esősebb

[2. verze: Beck Zoltán]
Mi esernyőkbe kapaszkodva állunk
A holmik meg mind felettünk lebegnek
Olyan béna bolygó vagy te is, hogy
Eldobtad, de el sosem engedted

Azért vagy te a saját szavaidnak
Strébere, spionja, hazugja, árulása
Magadnak ismételed folyton
Mégis mást ítélsz örök hallgatásra