[Verze: Beck Zoltán]
És füstöl, úgy fékez
És aztán mellétesz
Még hangot, drámának
Látszik, ma átszállnak

Mind, akik benn ültek
Értük már buszt küldtek
Új élet, új lárma
Rossz álmok, fejtámla

Mesélik, mit láttak
Otthon a családnak
Ők meg mind ámulva
Mondják, hogy még újra

És apu hőssé lesz
Még újra átszínez
Mindent, amit ő látott
Hozzárak, hiányzott

Csak vért ne, gyerekek
Hallgatják a reggelek
Így is korán jönnek el
Ha meghal, föl se kel
Foltot hagy, ennyi csak
Egy mosógép, vagy kerti csap
Van egy új történetem
Elmondjam? Kezdhetem?