[1. verze: Beck Zoltán]
Ami volna, az a valami
És ha a valami semmi volna
A zsalukat ma nem nyitom ki
És a sötétben vándorolna
Minden valóság és a fényben
Száműzve volna minden álmuk

Vonalzón van, ami az élet
Kimérve minden rovátkában
Az ami jutna, hogyha élne
Az, aki bennem gyám alá van
Helyezve. Akit magamnak mondok
Vagy szívnek, vagy kidagadt érnek
Vagy az vagyok, aki úgy figurázza
Hogy elgyengít minden női térdet:

[Refrén: Beck Zoltán]
Most nő vagy férfi ez?

[2. verze: Beck Zoltán]
Mert én a lelkem - a [?] mondja -
Nem állítom többet rajthoz
De annyi lélek bolyong itt bennem
Hogy valamelyikhez mindig tartoznék
Nincs út, amin lép a lábad
Kidoblak, a lábad se éri a földet
Tudod te, ki az úr ebbe' a házban
Nem te forgatod, engеm is pörget
[Refrén: Beck Zoltán]
Most nő vagy férfi ez?