[1. verze: Beck Zoltán & Sárközy Zoltán]
Nem él az, csak mert még sétál
Nem él, csak a parkban ebédel
Nem él az, csak mert a combján
Foltokat hagyott az éjjel

A liftben vagy a folyosókon
Egy padon egy összeszart parkban
Fegyver van nála, takarja

A fegyver a szíve a fegyver
Gúnyolj vagy üssél meg érte
Mert szeret ha kell, ha nem kell
Jobban, mint ahogy remélte

Megszoktam azt, hogy nevetnek
És sírásra görbül a szája
Meséld el milyen lehetne, mondom

Fehér gatyába a diszkó
Előtt bivalyok állnak
Sorfalat, köztük a lányok
Védett helyet találtak

A nagyok még meg se érkeztek
A délután nekik a hajnal
Az idő játék a szavakkal
[Refrén: Beck Zoltán]
Én ugyanúgy semmit se érzek
Se jókedv, se részvét, se bánat
Ilyen volt az ahogy éltél
És pont ilyen lesz majd utánad

[2. verze: Beck Zoltán]
Amikor éjjel felhívott
Nem értettem, hogy hol van
Nevetve mondta, ha sírna
Úgy sem érteném jobban

Én már semmit se érzek
A csikket elnyomta a hasán
És te a vonal túloldalán:

[Refrén: Beck Zoltán]
Én ugyanúgy semmit se érzek
Se jókedv, se részvét, se bánat
IIyen volt az ahogy éltél
És pont ilyen lesz majd utánad

Én ugyanúgy semmit se érzek
Se jókedv, se részvét, se bánat
IIyen volt az ahogy éltél
És pont ilyen lesz majd utánad