[1. verze: Beck Zoltán]
Engem jóllakottak
Hogyan értenének
Nem is hallanának
Ha szólnék hozzájuk
Az asztalnál voltak
Hozták az ebédet
Ülj le ide mellénk
Zsíros volt a szájuk

Én az éheseknek
Hallom hallgatását
Míg a jóllakottak
Csámcsognak, beszélnek
Velük ülök mégis
Most már egy asztalnál
Egyre hangosabbak
Egyre jobban félek
Egyre hangosabbak
Egyre jobban félek

[2. verze: Beck Zoltán]
Én is olyan vagyok
Én is olyan lettem
Tányéromat tartom
Nehogy másnak jusson
Amit én kaptam meg
Amit én szereztem
Ami engem illet
Ami az én jussom
Én az éhezőknek
Nem hallom a hangját
Nem is látom őket
Ők sem látnak engem
Üres tányérokkal
Némán csörömpölnek
Ürеs tányérokkal
Némán csörömpölnek

[3. verze: Beck Zoltán]
Én már választottam
Én már elvesztеttem
Minden kétségemet
Minden szép szavamat
Ülök egy asztalnál
A sok jóllakottal
Nem hallom a hangod
Én is elhagytalak