Szeretõm vagy
Engem a világ így szeret
Várod azt, hogy megérintselek
Mert remegni vágysz
És ellent mondani
De a tested szerelmet készül vallani
Azt akarod, hogy figyeljek terád
Magányom ködét így fúrja át
Pillantásod: az a pillanat
Amikor észrevetted
Hogy megálmodtalak
Szerelmem vagy
Neked én adok nevet
És az a varázslat köröttünk lebeg
Bánatot, sebet, mindent levedlek
Ha megölsz is érte
Én akkor is szeretlek
A kimondhatatlantól való félelem
Az egyetlen szövetségesem
Ha bûnös ajkamon te vagy a zsoltár
Tisztább leszel, mint valaha voltál
Csak keresed magad
Hogy mire vagy jó?
Csak kérdezed magad
Hogy mire vagy jó?
Ha a szíved cserben hagy
Mire vagy jó?
Ha a dühöd elragad
Mire vagy jó?
Tanítvány vagy
És én növekszem veled
Emlék vagy, aki semmit nem feled
Visszalépned többé nem lehet
Én megmenekültem
Ha megmenthettelek
Készen, ébren, száz éve talpon
Tudom már, hogy többé sohasem alszom
Pihenek majd késõbb az égben
Ha a szárnyamat már fáradtra téptem
Csak keresed magad
Hogy mire vagy jó?
Csak kérdezed magad
Hogy mire vagy jó?
Ha a szíved cserben hagy
Mire vagy jó?
Ha a dühöd elragad
Mire vagy jó?