Az utolsó cigimet töltöttem be este
Az utolsó cigimet szívom el ma este
Az utolsó éjjel, az utolsó napon
Az utolsó füst már csak árnyék a falon

Földön a csikkek hevernek halomban
Lelketlen testek tartva talomban
Reménykednek, hogy egyszer újjá élednek
Lényegük megszűnt fel nem ébrednek
Értelmet keresnek és értelmet kerestek
Elméjük megbomlott örökre elvesztek
Parázsuk eloltódott végleg kiszikkadtak
Kiszakadtak a dobozból, egymaguk maradtak

Leég a parázs és csak a hamu marad
Meg az elszenesedett füstszűrő darab
Kis hengerek halomba hányva
Utolsó cigim oltom el a hamutálban

Saját kézzel sodrom a dohányt
Filtert meg papírt ingyen kapok
Megköszönöm ezt a kedves adományt
Pedig sejtem, hogy majd ettől halok
De hát nyugtat a cigi, főleg ha van
Kikapcsolja az örökmozgó agyam
Ahogy fújom a füstöt végig azt nézem
Ahogy nagy nyugalommal árad szét a térben
A rossz szokások is szokások
Unatkozunk matatunk valamit
Vannak dohány lopások
És gyanúsíthatsz akárkit
Újraveszem dolgos kezem
Tekergetem, hengergetem
Oltom, gyújtom, halomba gyűjtöm
Véget nem érő magányos börtön
Leég a parázs és csak a hamu marad
Meg az elszenesedett füstszűrő darab
Kis hengerek halomba hányva
Utolsó cigim oltom el a hamutálban

Az utolsó cigimet töltöttem be este
Az utolsó cigimet szívom el ma este
Az utolsó éjjel, az utolsó napon
Az utolsó füst már csak árnyék a falon

Hagyom had sodródjon, fújja el messzire
A szél belekarol, parázslik a vége
Szabadon száll, szeme meg nem rebben
Kitartóan kémlel először életében
Magába szippant, magadba szippantod
Szimplán lent tartod, te is kifújod
Így fújjuk mi, már kívülről fújjuk
Folyton szívjuk és fújjuk...