Kapitány Máté
Szabadesés
Szokatlan éj, távol magamtól
Rohanok én, ebből a világból
Nem változtam meg, úgy utálom ezt
Én nem maradok, úgysem vennéd észre

Úgy érzem, hogy hidegebb van, hogyha közelebb érek
Azt hittem, a szemed befordul, hogy ne láss, mint ahogyan régen
Úgy érzem, hogy hidegebb van, hogyha közelebb érek
Azt hittem, a szemed befordul, hogy ne láss, mint ahogyan régen

Csak hadd zuhanjak, csak hadd zuhanjak
Nem akarok mást, csak hadd zuhanjak
Nem vagyok jól, nem vagyok jól
Nem vagyok jól, csak hadd zuhanjak

Úgy kimenteném, a holdat ebből
Idegen minden, elszoktam ettől
Magasról jövök
Már az arcomon érzem a jéghideg léted

Nem érdekel, hogy esek, nem érzek semmit
Mindent látok innen, valahányszor eszméletem vesztem, tudod

Eszméletem vesztem
Eszméletem vesztem
Eszméletem vesztem