Kapitány Máté
92
[Verze1]
Kilencvenkettő de ötszáz is kevés
Napjaink között az átfedés
Sok jövés menés egyikből másikba
Másikra nézek máskor majd ásítva
Végedre számítva de nem tágítva
Együtt az idő fel van nagyítva
Benned élnék csak te élhetsz bennem
Ha nem leszel légy vidám helyettem
Elejted szellőd szelíd estéden
Átjárja minden egyes testrészem
Emlékszel először ültél le mellém
Lélekként öntötted magadat belém

[Ref]
Naphosszat napoztál várj
Töltődtél fel most már
Állj meg kilencvenkettő
Végre életre kapok ettől

[Verze2]
Csobbantál vízbe magaddal húztál
Markoltál rántottál szívemben úsztál
Kúsztál kuszáltál hajamba túrtál
Toltál tolattál szembe fúrtál
Sugárral apró csillámokat
Általad nem csak villámokat
Kaptam trankvillánsokat
Virágokat vénámban világodat
Fedeztem fel helytelen helyek
Helyenként tömted varrtad be sebem
Csillaggal gyújtottad utolsó szálamat
Szellemként szálltad füstös ruhámat meg
[Ref]
Naphosszat napoztál várj
Töltődtél fel most már
Állj meg kilencvenkettő
Végre életre kapok ettől