Mi a kifinomultak felfaljuk itt a gorombákat
Felettünk a húsos ég
Szemünkbe lógnak torony házak
Ráncosak és megfeszültek
Mindegyik egy korosztályban
Első vérig hotdog evés
Arcunkra nőt szopó álarc

Minden sarkon pantheon
Az izlés elfajulása
Elnyelt már a vasbeton
Nem jöhettek utánnam
Mint a bort, iszod a szavam
Szomjazunk a tudásra
Dobog a föld, szüntelen
Csak a szív árulása

Elvesztetek úgy látom
Kívül Róma falain
Nem találjátok a kaput
Nem juttok be tavaszig
Túlságosan fagyott rajtatok a bőr, még havazik
Ami egyszer bent járt, az örökké bent marad is

Vásárolhattok belőlem nyitva van már a húspiac
Eladóak a szerveim, kapkodjatok vadul, igaz
Vigyétek a nyelvemet is, hogy ne tudjak hazudni majd
Fessetek rám célkeresztet, lehessen kit szapulnia
Magányos vallásháború ellenreformáció
Nem értek egyet magammal, csak fekszem a pázsiton
Kifolyt minden áhitat, feladta az zárizom
Krisztus vére poharamban, ha fáj már még ráiszom

Ég a motor háztető és nincs sofőr a volánnál
Nomád a Földön az ember, ha megunja, tovább áll
Lehámlanak rétegeink, nem tudom, hogy mit vártál
A felbőszült tengeren, úsznak el a dísztárcsák

Ha már itt van a vége, lenyeljük a szájvizet
Csalunk néha kortyokat, mint egy borkóstolónál
Nem kérjük a számlát, úgyis mindenki ráfizet
Belül nincsenek érzések, kívül csak a torok fáj

Megvennélek kilóra, de ma zárva van a bolt
Hátamban a körmeiddel, héja-nász az avaron
Eldobtam a pórázodat, nincs nálam a hatalom
Egy hórdó amontilladonem látlak a falaktól

Ahh, mindenem szét van, össze kéne rakni
Mint az Ikeában, egy szögem se hagyd ki
Ahh, mindenem szét van, össze kéne rakni
Mit erőlködünk még, jobb lenne büszkén kihalni

Nem kapok már levegőt, túl kicsi ez a terem
Kettőnkkel meg telik, hiába is tekerem
A tenyerembe homokút, ágyad fölött a helyem
De nincsen töviskoszorúm és nem jár hozzám kereszt
Újévi katalógus, műanyag Krisztusoknak
Felkavar az újmegváltó neonból neonba
Nem találjuk magunkat elveszünk izmusokba
Savas ez a légkör, ha megkötünk feloldja, ahh

Kurvára nem voltam tatyer