Elfojtódás

Ó sírni, sírni, sírni
Mint nem sírt senki még
Az elsűlyedt boldogság után
Mint nem sírt senki még
Legfelső pontján fájdalmának
Ki tud? ki tud?

Ah, fájdalom -
Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély
Nincsen több, nincs sehol!

S mért nem forr könyű szememben?
S mért hogy szívem nem reped meg
Vérözönnel keblemen?