[Első Szakasz]
Az ablakon túl minden kék, de a szobám fullasztó
Én vagy az egyetlen magában vándorló
Akkor is, amikor a napot az éj váltja fel
E négy fal között

[Pre-Chorus]
Mint egy rémült gyermek
Szorongás csapdájába esve, egy helyet, ahol támaszkodhatok valamire
Nem találok, mit kéne tennem

[Refrén]
A holnap ami miatt álmodoztam
Nem hiszem, hogy most ott lennék
Minden nap egyre jobban megijedek
Próbálok elmenekülni
Nem hinném, hogy van egy rá válasz
Csak én vagyok az, aki egyre jobban összemegy
Nem tudom mit tegyek
A bezárt üvegfalakon túl
Ezen a fullasztó kis szóban túl
Tudok-e én előre haladni?
Minél többet kínlódom, annál nagyobbak lesznek
Az én növekvő fájdalmaim

[Második Szakasz]
Az ügyetlen napok, amelyek befejezetlennek tűntek
Ez a meg nem álló futópad csak fájdalmat okoz
Én, ahogyan a világ ismer
Az nem az igazi énem
Egyre csak zsugorodom
Valahogy mégis mindig túlélem
[Refrén]
A holnap ami miatt álmodoztam
Nem hiszem, hogy most ott lennék
Minden nap egyre jobban megijedek
Próbálok elmenekülni
Nem hinném, hogy van rá egy válasz
Csak én vagyok az aki egyre jobban összemegy
Nem tudom mit tegyek
A bezárt üvegfalakon túl
Ezen a fullasztó kis szóban túl
Tudok-e én előre haladni?
Minél többet kínlódom, annál nagyobbak lesznek
Az én növekvő fájdalmaim

[Bridge]
Minden amit eddig tettem
Nem tekintem sajátomnak, furcsa egy érzés
Mond mit tegyek?

[Refrén]
A holnap, amitől szívem repdesett
Nem hiszem, hogy most ott lennék
Minden nap egyre jobban megijedek
Próbálok elmenekülni
Nem hinném, hogy van rá egy válasz
Csak én vagyok az aki egyre jobban összemegy
Nem tudom mit tegyek
A bezárt üvegfalakon túl
Ezen a fullasztó kis szóban túl
Tudok-e én előre haladni?
Minél többet kínlódom, annál nagyobbak lesznek
Az én növekvő fájdalmaim