[1. verze]
Egy öreg úriember lehelli partra az idei száraz esőt
Elmereng, majd magára ölt egy újabb hosszú esztendőt
Felesége kérdi, mi baj, miért szomorú?
Miért nem jár az égnek ma csillagkoszorú?
Felsegíti némán, mint éjszaka én a hangerőt
Hogy csak magammal legyek, míg egy kis kovácsolt erőt
Szórítok magamhoz, s én már erős is vagyok
Lelkem újra szárnyal, én ma itt nem maradok

[Refrén]
Majd ha ideér
Az őszi szél elkísér

[2. verze]
Holnap úgy tekintesz rám, mint ritka vonzó idegen
Mégis tekintetedben néha én itt magam meglelem
Fütyülnék, ha lenne hangom, százat én neked
Száz dallamot játszanék, míg ellágyul lelked
De lélekszilárdságban én vagyok itt a nem igazán nyerő
Igazi énképem ma még fel nem fedhető
Fejfedőm ha mégis egymillió darabbá törik
Törhetetlen igazát tán végleg elhagyná

[Refrén]
Majd ha ideér
Az őszi szél, elkísér
Elmentél, nem vagy már
Eltűntél, rám vártál
Majd ha ideér
Az őszi szél, elkísér
Elmentél, nem vagy már
Eltűntél, rám vártál
Majd ha ideér
Az őszi szél, elkísér
Elmentél, nem vagy már
Eltűntél, rám vártál
Majd ha ideér
Az őszi szél, elkísér
Elmentél, nem vagy már
Eltűntél, rám vártál

[Outro]
Majd ha ideér
Az őszi szél, elkísér
És ott vagy már, a házunknál
És ott állok én is, hol te álltál