[1. verze]
Vajon van-e még csillag az égen, az éjben, mi ránk tekint?
Amint egy gyermek játszik egy játszótéren, egy felnőtt rálegyint
Csak egy kicsit gyere odébb, csak egy kicsikét legyél még
Csak egy kicsit olyan, mint a felnőttek, mert az rendre szép
Ha álmod tarka, szürkén néznek, csak bólogatnak rád
Pedig a rajtra készen éned egy kis biztatásra várt
És a földről mind feláll, akiben tombol még az ár
Élni készül, elsodor mindent, nincs többé határ

[Előrefrén]
Úgy felnőttünk, úgy alakult
Úgy felnőttünk, úgy alakult

[Refrén]
Ha csak a boldog időket nézem
Ugye, milyen rendületlen szép?
Ahogy előrе visz a léptem
S nem hátrál odakint
Látom az arcod, a régi álmok
Ahogy feltörnеk megint
Mi vagyunk saját tükreink

[2. verze]
Visszanézek, eltelt pár év, jó és rossz talán
Mit másként tettünk volna, az már nincs többé, csupán
Elengedni kell, mi elmúlt, mint lombjait a fák
Engedik, mert újra jön még tavasz a tél után
[Előrefrén]
Úgy felnőttünk, úgy alakult
Úgy felnőttünk, úgy alakult

[Refrén]
Ha csak a boldog időket nézem
Ugye, milyen rendületlen szép?
Ahogy előre visz a léptem
S nem hátrál odakint
Látom az arcod, a régi álmok
Ahogy feltörnek megint
Mi vagyunk saját tükreink

[Outro]
Az volt a szép
Boldog idő
Se bor, se pénz
Csak én meg ő
Az volt a szép
Boldog idő
Boldog idő