[1. verze]
Hanyatt fekszem, üres az ágyunk
Csak a földön hever még néhány
Pohár, minden álmunk
Összedőlni látszik épp
Hogyha kérnél, hogyha mégis tudnád
Hogy mit szeretnél
Rád mosolyoghatna még az ég, és tényleg
Bárki lehetnél

[Előrefrén]
De most is a túloldalra tekintesz, kérlek, engedj el, velem
Nem lehet így napról napra élni, csak még egy estét légy nekem
Majd amikor a Nap felkel az égre, miért kell józannak lennem?
Miért várom újra az éjben bolyongó lelket szüntelen?

[Refrén]
Csak az ég tudja
Hogy jutunk haza
S ott majd ki vár
Odafent vagy tán lent van a helyem?
Ki lesz, ki rám talál?

[2. verze]
Ott ülsz a verandán minden éjjel, s talán gondolsz néha rám
Ahogy szeljük át a várost egy világmegváltás után
Szabad lennék, de úgy tűnik, az élet esténként bezár
Ennek a végét várni minden éjjel nem olyan könnyű már
[Előrefrén]
De most is a túloldalra tekintesz, kérlek, engedj el, velem
Nem lehet így napról napra élni, csak még egy estét légy nekem
Majd amikor a Nap felkel az égre, miért kell józannak lennem?
Miért várom újra az éjben bolyongó lelket szüntelen?

[Refrén]
Csak az ég tudja
Hogy jutunk haza
S ott majd ki vár
Odafent vagy tán lent van a helyem?
Ki lesz, ki rám talál?

Csak az ég tudja
Hogy jutunk haza
S ott majd ki vár
Odafent vagy tán lent van a helyem?
Ki lesz, ki rám talál?

Csak az ég tudja
Csak az ég tudja

[Outro]
Ott ülsz a verandán, az ablak előtt
Ahogy minden egyes hétfő délelőtt