„Ennyi volt”
Mondom félve
Épp egy életet vágok félbe

Ettől a köteléktől
Holnaputánig szabadulnom kell
Ami csók volt, most füst lett
A levegőt nem kapom el

Ebben a testben a kozmosszal harcolok
Ahol csak pillanatoknak tűnnek a századok
Amíg a mutató áll
Körülötted a télből percenként lesz nyár
Itt senkid sincsen, itt senki nem vár!

Sok az adat, sok a jel, és megzavarja a képet
Lehunyom a szemem, de így is elvakít

Betemet a köd, de ha kitalálok
Majd mutatom az arcomat igazából
Ha meg nem találom a kijáratot
Csak egy temetetlen halott maradok

Elég volt
Takarodj félre
Én csak az életem kérem cserébe

Ebből a szögből már csak a magam árnyéka vagyok, és maradok
Hogy újra lássak, megér minden áldozatot

Itt, ebben a testben kettőnkkel harcolok
Amíg kinn osztódással szaporodnak a démonok
Amíg a mutató áll
Körülötted a télből percenként lesz nyár
Itt senkid sincsen, itt senki nem vár!