[Verse 1: 1301]
A pánik a magánnyal kéjeleg
Nappal nélküli éjjelek
Egymásba folynak a rétegek
Nem láttam a vészjelet

A pánik a magánnyal kéjeleg
Nappal nélküli éjjelek
Egymásba folynak a rétegek
Nem láttam a vészjelet

Egy pár szó elég néha
Úgy érzem, letépném a
A számról a méretes szigszalagot, de már
Nem maradt beszédtéma

Annyira vágyom a csöndre, legalább nem kell félnem a zajtól
De amint elülnek a hangok, egyből kaparni kezdem az ajtót
Kinn se jó, benn se jó, a szorongás megint csak szorongat
Úgy érzem, nélkülem tombol a gang
Nem bírok a FOMO-val

[Bridge: Young Majré]

[Verse 2: Dzsúdló]
Nem vagyok jól se -
Nem vagyok sehogy
Kéne még inni -
Nem kéne, dehogy
Megfojt a hangulat, itt néha kicsit bealszom
Ti be akartok jutni, de én elvagyok a teraszon
Járnak a lábak, kicsordul a nyálad
Van bláz, de már mindenem fárad
Járnak a lábak, kicsordul a nyálad
Nem rajtad múlik, de ezt is megbántad


[Verse 3: Carbon B]
Beléd halni jár csak a lélek, bennem a PTSD részeg
De méterekkel a föld alatt nem kell stabil világnézet
Habzó száj
Karcos táj
Terhelt máj
Férges báj
Már nem fáj, hogy visszaránt
Reggel, délben, este
A fiúk már nem sírnak, ha egy nőnek jó a teste


[Verse 4: Peety]
Eleget sírtam tegnap, ma
Üvöltve keresem a csendet (ja)
Esküszöm, küzdenék szürkeség ellen
De évek óta fáradt vagyok
Csak megszokásból fáj a májam
A pohár alját se látom nagyon
Mindenki állhatatos
Mégis én a kiállhatatlan
Én csak a hibákat hajtom
A megértést a világra hagytam

[Verse 5: Déé]
Négy-hat haza, bulinegyedek, francia lányok
Angolok, szlávok, csapatok Szimpla, Karaván
Instalájvok
Bezuhanok a párnák közé
Az élet lehoz
Lemegyek még egy sörért
Nem kéne, dehogy
Úgy van, hogy egyre jobban kellenek nekem az ilyenek
Egyre kevesebb, amikor hideget
Mégis nagyobb a zűrzavar idebenn
Egyre több, amit érek, úgy érzem
De egy ritka alkalom ez
A ladikom inog, I’m comin'
Ha kiesek belőle, a víz úgyis kimos a partra


[Verse 6: Gyé]
A horizont elpárolog
Belémolvad a magaspart
Lehet, megint álmodom
Hogy az kell, ami sakkban tart

Bennem visszhangzik a nyár
Kint össz-függő örömzaj
Ez kép a képben jár
Remeg a kéz
A pillanat épp szárnyrakél
Még így is nehéz

Az utsó cigi már
Rég leégett
Minden szürke gondolatom
Szinesztéz lett
Kinn se jó, benn sem
Mikor lesz vége?
Nem kell még lelépnem
Dehogynem, kéne