Annyi a hibám, amit vétettem
Mint csillag az égen
De ameddig tombol a tűz még bennem
Én hagyom, hadd égjen
Majd elmegyek, és ahol nem lát senki
Ott verek egy tábort
Ha a múltat nem tudom jóvátenni...

Még nem tudom, hol is a cél
És folyton ellenem dolgozik a szél
De nem fúj vissza, a bőröm páncélból van
A szívem pedig acél
Mindegy, hogy mennyire rögös az út
Elmegyek, nem számít a távolság
Csak veszem a bátorságot hozzá
És szedem a sátorfát

Nem lesz több üzenet
Itt hagyom mindenemet
Megyek, amíg van erőm
Ott húzom fel a táboromat
Ahol a lábnyomomat
Elmossa majd az eső

Annyi a hibám, amit vétettem
Mint csillag az égen
De ameddig tombol a tűz még bennem
Én hagyom, hadd égjen
Majd elmegyek, és ahol nem lát senki
Ott verek egy tábort
Ha a múltat nem tudom jóvátenni
Maradok távol
Az életem egy kalandregény
A társam a magány, a szeretőm a remény
Úgy megpróbálnám a szerencsém
De a balszerencse szerelmes belém
A szívem a motor, még várjon a pokol
Most szólok, hogy kicsit kések
Hogy hova sodort az élet
Elmondom majd, ha visszatérek

Nem lesz több üzenet
Itt hagyom mindenemet
Megyek, amíg van erőm
Ott húzom fel a táboromat
Ahol a lábnyomomat
Elmossa majd az eső

Annyi a hibám, amit vétettem
Mint csillag az égen
De ameddig tombol a tűz még bennem
Én hagyom, hadd égjen
Majd elmegyek, és ahol nem lát senki
Ott verek egy tábort
Ha a múltat nem tudom jóvátenni
Maradok távol