[„Tél” dalszöveg]

[1. verze: Fura Csé, BLR]
Ha a tél közeleg, te is gyere közelebb
Fgod meg az álmainkat, majd én ideszögelem
A borospoharamat magamhoz ölelem
És rá csókot lehelek, legalább fűt a szerelem
Kár, hogy nem láttuk hamarabb
Hogy hamu lesz a fa alatt
És nem leszek szabadabb, csak fújom a parazsat
A fekete éjjel ma is füsttel lakik jól
Az óra alig jár, a rádió alig szól

[Refrénelő: Szakács Gergő]
Tudom, hol van a takaróm vége
De nem tudom, hogy meddig takarom még
Ha üvöltenék is az égnek
Nem hallaná meg, csak a szomszéd

[Refrén: Szakács Gergő]
Nem látom a kút mélyén lenn
A jövőm és az út szélén sem
Talán az otthon melеgében
Elmerült az örök felеdésben
Nekünk nem maradt, most már semmi
Nem akartam gonosszá lenni
A tűzre csak rossz fát tenni
De így nem fagyunk bele
Ez csak az évtized tele
[2. verze: BLR, Fura Csé]
Ez nem lesz mulatós, mínuszban a mutató
A hütő is üres, mint a jeges Lupa-tó
Ha tehetném, én is téli álmot aludnék
Szólj, ha majd vége és ha nincs hazudj még
Amíg állok naívan, a huzatos nappaliban
A pislogó gyertyaláng mögött nem túl stabilan
Azon tűnődöm el, hogy ma egyek vagy igak
És, hogy a feltörő emlékek milyen gyerekkoriak

[Refrénelő: Szakács Gergő]
Tudom, hol van a takaróm vége
De nem tudom, hogy meddig takarom még
Ha üvöltenék is az égnek
Nem hallaná meg, csak a szomszéd

[Refrén: Szakács Gergő]
Nem látom a kút mélyén lenn
A jövőm és az út szélén sem
Talán az otthon melegében
Elmerült az örök feledésben
Nekünk nem maradt, most már semmi
Nem akartam gonosszá lenni
A tűzre csak rossz fát tenni
De így nem fagyunk bele
Ez csak az évtized tele