Csak a mell, meg a segg, meg a comb, meg a száj
Meg a fül, mibe ül egy suttogott muszáj
Csak a szív, meg a szem láthat szerintem
Egy tejben ringó bimbó hullámot ver a kádba mellettem
Csak a láb legalább oda visz hova kell
A tenyér ha elér, a nyomás helyén fehér
Bőrön piros akvarell, már a könny is bagatell
Mint az állról a vállra csöppent barna vér
Csak a könny folydogál, öröm ér vagy ha fáj
Tájkép ez a test, ha nyállal képet fest
A víg mosoly mögé űzött vadként bújt
Giccsből kihullt sivár tetszhalál

Csak a láng, meg a füst, meg a rom mi marad
Vagyok por, te az orr, szívd velem tele magad
Meg a vágy, ha az ágy egy széttépett lepedő
Fogy a levegő, sehol már egy szerető

Ugyanaz minden, csak kicsit más
A szájból sóhajt fel a hányás
Kacsintást vált a tikkelés
Semmi sem elég, minden kevés

A költő tőled olyan távol áll
Mint a lábujjtól a szegycsont vagy a váll
Oly távol áll tőled, hogy költő vagy
Mint a farkadtól a szíved meg az agy
Csak a láng, meg a füst, meg a rom mi marad
Vagyok por, te az orr, szívd velem tele magad
Meg a vágy, ha az ágy egy széttépett lepedő
Fogy a levegő, sehol már egy szerető
Csak a hús, meg a vér alá szorult csont
Koszos szemfehér mögé bújt horizont
Csak az ujj min a begy szúrós lándzsahegy
Vagy puha párnatoll, amivel rajtad korizom

Korizom...
Rajtad korizom! Korizom...