[„NADIEU” dalszöveg]

[1. verze]
Visszagondolok még a múltra
Hogy leiszom magam, nem vagyok józan
Ez miért volt jó, még én se tudtam
És hogy miért volt más lány hozzám minden este bújva
Én nem tudom, de azt tudom, lehozom neked én a csillagot
A szívem ég és úgy dobog, félrever, de majd megszokom
Nem értem azt, hogy hogy lehet szeretni valakit ennyire
De hidd el, én itt leszek, és megadok mindent higgy nekem!
Az alagút végén te vagy a fény
Nem akarok mást, kérlek, ne félj!
Ne bántsuk azt, akit szeretünk rég
Mert az idő hamar véget is ér
Kimondhatatlanul szeretem őt
Bízok benne, az igazi nagy Ő
Bízok benne, hogy nekem az igazi nagy Ő

[Előrefrén]
Mondd, mit tennék, hogy ha nem lennél?
Nem bírnám ki én elvesznék
Hitesd el velem, hogy csak rossz érzés
Mondd, hogy vele maradsz, az nem kérdés
Nekem te vagy a végtelen utitárs
Nekem te vagy az élet dallama
És nem kérek cserébe semmit
[Refrén]
Ölelj át, szeress engem!
Hallgasd a partra vetett halakat, ahogy csapkodnak
O-ó

[2. verze]
Te vagy a végtelen óceán és a szívem csak neked komponál
Valahogy mindig vissza jársz, imponálsz
Úgy szeretem, amit csinálsz
Nem szégyen kimondani
Ha szeretsz ne törődj senkivel, higgy nekem!
Mert ha egyedül maradsz rossz lehet
És nem lesz senki, aki így szeret
Hazudtam sokszor, bevallom, de azt is csak érted tettem
Szembe néztem az árral, de tudtam, hogy nem vesztettem
Azóta te vagy a fény, azóta te vagy a vég
Nélküled nem megy, nélküled minden vaksötét

[Refrén]
Ölelj át, szeress engem!
Hallgasd a partra vetett halakat, ahogy csapkodnak
Nézz most rám, csók a csendben!
A végtelen utakon megyek érted, hogyha kell

[Outro]