Maradnék, mennék
Jó ez a szoba nekem
Kint végtelen a tér
Ki tudja hova vezet
Hazug ki nem fél
Idegenek a helyek
Kint végtelen a tér
Ki tudja hova vezet

Elhagytalak, a szavam úgy bánom
Egyedül az űrben, magam katapultálom
Merül az aksi, elfogyott minden
Egy idegen erő minket elsodort innen
Fázom, de ezt senki nem hallja meg
Korom sötét, a szívemben hajnal 1
Végig néztem, ahogy az életem szép lassan gallyra megy

Kilépek a komfortzónából, mondd hova
Teljesen mindegy mibe, de veletek hordom azt
Nem hagyom el a szobát amíg lakható a hajó, megszokod
Felfedezhetnék újat, azt megszokom
Elindulni nehéz, de elfogok

Maradnék, mennék
Jó ez a szoba nekem
Kint végtelen a tér
Ki tudja hova vezet
Hazug ki nem fél
Idegenek a helyek
Kint végtelen a tér
Ki tudja hova vezet
A hajó rabja
Fényévek óta csak adja
Pedig hív a végtelen hangja
És nem hagyja abba
Megszerettem a falakat, de vágyom máshova
Venném a szkafandert, járnám a galaxist, én nem lennék ostoba
De félem az újat
Ezt is nehezen építettem fel
Túl félem az újat
Itthon idegen lett nekem ez a hely

Ugyanaz a ház, miben ugyanaz az élet
Ugyanaz a barát és ugyanaz a képlet
Ugyanaz az út, ugyanaz a flesse
Ugyanaz a reggel, délután, este
Színtelen arcok, ruhák és spanok
Unalmas napok míg ugyanaz vagyok
Unalmas zenék, mind unalmas szar
Ugyanaz a csapat, de nem ugyanaz a dal

Maradnék, mennék
Jó ez a szoba nekem
Kint végtelen a tér
Ki tudja hova vezet
Hazug ki nem fél
Idegenek a helyek
Kint végtelen a tér
Ki tudja hova vezet