[,,Szobor” dalszöveg]

[1. verze: FRANKO]
Nehéz olyan dolgot szeretni
Ami sosem volt az enyém
Nehéz a szemedbe nézni, hogyha sohase tekintesz felém
Nem könnyen fordítok hátat, félek, hogy késeket szúrnak majd belém
Ne gyere közelebb, kevés a hely kettőnknek a világ peremén
Túl sokszor feleztem másokkal akkor is, ha csak egy negyedet kaptam
Eleget fáztam azért, hogy éjszaka mást melegítsen a paplan
Kеveset ettеm abból, mit kisütöttem, de mások jól laktak
Megannyi embernek nyitottam ajtót mikor zárva volt egy ablak
De aki a körben ül annak tutira jut majd a blázból
Összes barátom velem, de mindegyik halott barátokat gyászol
Szívemet hagyom megfagyni, egy ideig ki se lépek a házból
Egyedül harcoltam százért, talán mert azaz egy vagyok a százból

[Refrén: FRANKO, Kolibri]
Márvány szobrok dőlnek felém
Sosem értem, hogy miért
Rám csukódott szoros ölelés
Sajnálom, de fojtogat
Nem tudom, miért
Nem tudom, miért

[2. verze: Co Lee]
Csak süt ez a nap le rám, a bőr mögött az ember óceán
A szerelem megtalál, a száraz földön oxigénhiány
Számban egy szalmaszál, a kalapom szélesebb, mint volt talán
Csak süt ez a nap le rám, a karomban egy szomjas hableány
Jaj de kár
Jaj de kár
A könnyeim ontaná, hogy inni kér azt úgysem mondaná
Csak viszem a dombon át, a sivatag hátán színes délibáb
De légyszi ne mond tovább, már így sem tiszta, eddig miért csináltad
Tudom a folytatást, hogy tudod a folytatást
Jaj de kár
Jaj de kár
[Átvezető: Kolibri]
Dőljünk előre ezen a hegyen
Milyen lenne, ha nem figyelne ránk senki sem?
A rét közepén nézhetnénk
Ahogy a Hold felkúszik az élet peremén
És az égen minden a miénk
Dőljünk előre ezen a hegyen
Milyen lenne, ha nem figyelne ránk senki sem?
A rét közepén nézhetnénk
Ahogy a Hold felkúszik az élet peremén
És az égen minden a miénk