["Orgona" dalszöveg]

[1. verze: Co Lee]
Pánik a beatre a számból
Tudd, hogy hányadán állnak a dolgok
Furcsa dolog ez a szájhagyomány
Hogy egy szálka nyomán legyek boldog
Lustán álmokat űzöl az ágyból
Fátyolos éjjel, zárnak a boltok
Ismét hátra maradtak a dolgok
Ismét hátra maradtak a dolgok
Tedd föl az ingre a foltot
Még nem száraz a tinta alatta
Túl sok a csillag, a Hold se' a régi
És más az a fény ma a Napban
Tanár úr kérem, tanár úr kérem
A falban tégla maradtam
Egy rög csak a vérvonalamban
Lökd csak az én poharamba

[Refrén: Kolibri]
A kanapét az erkély elé húztam
Hadd lássa az ég
A leveleket fújja csak folyton befelé
Miért bámulhatok mindig, mindig magam elé?
Törött szárnyú madarak tanítottak
Hogyan érnék a felhők közé?
[Átvezető: Kolibri]
Ilyenkor hirtelen messzire jutok
Magamhoz szorítok minden mondatot
Összegyűjtöttem a leveleket, lehet maradok
Visszahúzom a kormányt, azért majd szóljatok

[2. verze: Co Lee]
Úgy citerázok a sors fonalán
Mint akinek pont az a dolga
Esküszöm indulok pont odaát
Csak mondjad el légyszi, hogy hol van
Lépjek a Holdra, vagy mossam a pontokat át
Nyissam a lombkoronát
Fakuló csillag a homlokodon
Rongyokat átfut az orgona már

[Refrén: Kolibri]
A kanapét az erkély еlé húztam
Hadd lássa az ég
A levelekеt fújja csak folyton befelé
Miért bámulhatok mindig, mindig magam elé?
Törött szárnyú madarak tanítottak
Hogyan érnék a felhők közé?