["Mi lesz" Dalszöveg]

[Verze: Laca]

Nem tudom. mi lesz, meg mi van megírva nekem még
Ha csak egy napom maradna, akkor is bíteket ennék
Várod az eljövendőt, de a jövőd lejővősebb
Mint a nő, kinek betennéd, de nem olyan naiv ő se..
Innen évek távlatából már látom
Hogy tőlem továbbra se táv a tábor
Távol elkerült a gond, majd a bánatából
Is adott bőven, ma meg már ordírtok a fájdalmátol
Mi lenne, ha nem érdekelne mi van megírva?
Nem ima kell ide, belemennék, dе mi ma
Nem annyira érünk erre rá, jövőbе meredve
Folyunk szét, tolunk zét, csak döglődve a melegbe
Levegő után kapkodva, hogy lehet jobb a holnap
Ha a múltbéli fájdalmak ányakként loholnak
A jövőm felett néha már pár keselyű száll
Néha belemocskolna egynéhány keserű száj

Mikor és hol? Kivel és meddig
Juthatunk el, mondd, hol ér véget az út?
Minek és mennyire, de miért vagy ennyire
Mélabú, ha tudod, majd úgyis szólít az Úr
[Verze: Imi]

Mi lesz így, hogy a helyzet rendezetlen az úton merre mennék
Állandó szerepcsere, megleltem magam benne nemrég
Éltetnek, eltemetnek, ezer dolgot rejteget még
Emberemlékezet óta, ahogy elrendelték

Az óra ketyeg, mi kell, hogy a kép a fejemben
A jövőben megjelenjen és ne ködbe vesszen
Ez követhetetlen, ezért evezek ellen az árnak
Egy palackpostába zárnak

Mindazoknak, akik sírnak, vagy nevetnek, körforgásban rekedtek
Vagy felemelkedtek, végső soron egyre megy
Mert miénk a jövő, a jelen. Alkímia egyveleg
A terem hőséggel tele, egy időben, egy helyen

A lehetőség végtelen, ennyiből nem engedek
Ennyit nem enged belőlem
Messziről felreppennek szavaink
Igény lenne bőven, mint a vírus, terjedőben

A hírek, hogy ez így megy, ha segítek még elcsíped
Semmi nem lassít le. Még egyszer hadd említsem
Olyan nincsen, hogy ne vegyem kézbe
Inkább holtan, mint bilincsben
Ez az életem, kösz
A jövőbe tartva, még ha folyton kételyek közt is