SUNGJIN - Memories (Magyar Fordítás)
[Verze 1]
Egy meglehetősen régi fényképben
Létezik egy pillanat, amit megpróbáltam eltemetni magam miatt
A szívem egy része sajogni kezdett
És mielőtt felfoghattam volna
Kezem eltakarta szememet
[Elő-refrén]
Azt mondják, az idő gyógyír mindenre
De talán ez nem a teljes igazság
[Refrén]
Miután elváltunk és hagytalak elmenni téged
Akit oly mélyen szerettem
Abban a pillanatban ki kellett volna sírnom mindent
Miért csak most szеnvedek tőle, jóval azután, hogy еlmúlt?
[Utó-refrén]
Magamban tartottam, miközben arra gondoltam
Talán jobb lesz, ha úgy teszek, mintha jól lennék
De talán ott és akkor ki kellett volna adnom magamból mindent
Az összes megmaradt szerelmet
[Verze 2]
Ahogy egy meglehetősen régi könyvet lapozgatok
Lapok szélére írt firkákat látok
Olyan mértékben megfakultak a betűk a papíron
Hogy már alig tudom felismerni őket
[Elő-refrén]
Azt mondják, az idő gyógyír mindenre
De talán ez nem a teljes igazság
[Refrén]
Miután elváltunk és hagytalak elmenni téged
Akit oly mélyen szerettem
Abban a pillanatban ki kellett volna sírnom mindent
Miért csak most szenvedek tőle, jóval azután, hogy elmúlt?
[Utó-refrén]
Magamban tartottam, miközben arra gondoltam
Talán jobb lesz, ha úgy teszek, mintha jól lennék
De talán ott és akkor ki kellett volna adnom magamból mindent
Az összes megmaradt szerelmet
Egy meglehetősen régi fényképben
Létezik egy pillanat, amit megpróbáltam eltemetni magam miatt
A szívem egy része sajogni kezdett
És mielőtt felfoghattam volna
Kezem eltakarta szememet
[Elő-refrén]
Azt mondják, az idő gyógyír mindenre
De talán ez nem a teljes igazság
[Refrén]
Miután elváltunk és hagytalak elmenni téged
Akit oly mélyen szerettem
Abban a pillanatban ki kellett volna sírnom mindent
Miért csak most szеnvedek tőle, jóval azután, hogy еlmúlt?
[Utó-refrén]
Magamban tartottam, miközben arra gondoltam
Talán jobb lesz, ha úgy teszek, mintha jól lennék
De talán ott és akkor ki kellett volna adnom magamból mindent
Az összes megmaradt szerelmet
[Verze 2]
Ahogy egy meglehetősen régi könyvet lapozgatok
Lapok szélére írt firkákat látok
Olyan mértékben megfakultak a betűk a papíron
Hogy már alig tudom felismerni őket
[Elő-refrén]
Azt mondják, az idő gyógyír mindenre
De talán ez nem a teljes igazság
[Refrén]
Miután elváltunk és hagytalak elmenni téged
Akit oly mélyen szerettem
Abban a pillanatban ki kellett volna sírnom mindent
Miért csak most szenvedek tőle, jóval azután, hogy elmúlt?
[Utó-refrén]
Magamban tartottam, miközben arra gondoltam
Talán jobb lesz, ha úgy teszek, mintha jól lennék
De talán ott és akkor ki kellett volna adnom magamból mindent
Az összes megmaradt szerelmet