DAY6 - Colors (Magyar Fordítás)
[Verze 1: Young K, Wonpil]
Nyugodtan éldegéltem
Egy mély alagút belsejében
Amely elnyelte az összes fényt
Előttem futó sötét úton
Egy lépésnyire sem látok
Nem látok semmit sem
Nem érzek semmit sem
[Elő-refrén: Jae]
Én, a fekete-fehér fényképen
A világom, amely feketévé vált
Olyan fáradt vagyok, olyan fáradt vagyok
Most már annyira elegem van belőle
A színeid, amiket időről-időre láttam
Felemelnek engem, mert te vagy az egyetlen kinek saját színe van
[Refrén: Sungjin, Junhyeok]
Megpróbálom kinyújtani a kezem
Hogy elkapjalak
De messzebbre kerülsz tőlem
Nyújts ki kezed
Színezz ki engem, úgy mint azt a vörös naplementét
Hogy ne veszítsem el önmagam
(Színek, színek)
[Verze 2: Wonpil, Young K]
Levegő után kapkodva
Rohanok bele a mély óceánba
Amely elnyelte a csillagokat
Messziről látom a szárazföldet
De az érintésed olyan akár az édes eső
Beszínezi a szívem
[Elő-refrén: Jae, Wonpil]
A színeid, amiket időről-időre láttam
Felemelnek engem
(Ha képes vagy rá, ments meg)
[Refrén: Sungjin, Junhyeok]
Megpróbálom kinyújtani a kezem
Hogy elkapjalak
De messzebbre kerülsz tőlem
Nyújts ki kezed
Színezz ki engem, úgy mint azt a vörös naplementét
Hogy ne veszítsem el önmagam
(Színek, színek)
[Bridge: Sungjin, Wonpil]
Az én világom tetején, amely tele van firkákkal
(Színek)
Oh, színek (színek)
A fehér kezeddel
Borítsd be azt színeddel
[Refrén: Sungjin, Junhyeok, Sungjin & Junhyeok]
Megpróbálom kinyújtani a kezem
Hogy elkapjalak
De messzebbre kerülsz tőlem
Nyújts ki kezed
Színezz ki engem, úgy mint azt a vörös naplementét
Hogy ne veszítsem el önmagam
Nyújts ki kezed
Nyújts ki kezed
Hogy ne veszítsem el önmagam
(Színek, színek színek)
Nyugodtan éldegéltem
Egy mély alagút belsejében
Amely elnyelte az összes fényt
Előttem futó sötét úton
Egy lépésnyire sem látok
Nem látok semmit sem
Nem érzek semmit sem
[Elő-refrén: Jae]
Én, a fekete-fehér fényképen
A világom, amely feketévé vált
Olyan fáradt vagyok, olyan fáradt vagyok
Most már annyira elegem van belőle
A színeid, amiket időről-időre láttam
Felemelnek engem, mert te vagy az egyetlen kinek saját színe van
[Refrén: Sungjin, Junhyeok]
Megpróbálom kinyújtani a kezem
Hogy elkapjalak
De messzebbre kerülsz tőlem
Nyújts ki kezed
Színezz ki engem, úgy mint azt a vörös naplementét
Hogy ne veszítsem el önmagam
(Színek, színek)
[Verze 2: Wonpil, Young K]
Levegő után kapkodva
Rohanok bele a mély óceánba
Amely elnyelte a csillagokat
Messziről látom a szárazföldet
De az érintésed olyan akár az édes eső
Beszínezi a szívem
[Elő-refrén: Jae, Wonpil]
A színeid, amiket időről-időre láttam
Felemelnek engem
(Ha képes vagy rá, ments meg)
[Refrén: Sungjin, Junhyeok]
Megpróbálom kinyújtani a kezem
Hogy elkapjalak
De messzebbre kerülsz tőlem
Nyújts ki kezed
Színezz ki engem, úgy mint azt a vörös naplementét
Hogy ne veszítsem el önmagam
(Színek, színek)
[Bridge: Sungjin, Wonpil]
Az én világom tetején, amely tele van firkákkal
(Színek)
Oh, színek (színek)
A fehér kezeddel
Borítsd be azt színeddel
[Refrén: Sungjin, Junhyeok, Sungjin & Junhyeok]
Megpróbálom kinyújtani a kezem
Hogy elkapjalak
De messzebbre kerülsz tőlem
Nyújts ki kezed
Színezz ki engem, úgy mint azt a vörös naplementét
Hogy ne veszítsem el önmagam
Nyújts ki kezed
Nyújts ki kezed
Hogy ne veszítsem el önmagam
(Színek, színek színek)