[Verze 1]
Yeah, a félelemtől vezérelve számtalan alkalommal elmenekültem
Ott hagyva téged a rajtvonalnál várakozva
A romok közti morze kód egy régi ígéret, ígéret
Nem ismervén könnyeim okát, ez az én anemoiám
Te és én, a csillagfényes ígéret alatt
A porral ellepett koronáink előtt
Még egyszer, akár csak a lelkembe vésett álom
Légy az örökkévalóságom, szólíts a nevemen

[Refrén]
Emlékszem (emlékszem, yeah) a válaszra, amire végre rálеltem
Te vagy az én jövőm (Te vagy)
Szólíts a nеvemen (nevemen)
Szorosan magamhoz ölellek, úgy ahogy azt a legelső napon megígértem (megígértem)
Mint déjà vu
Olyan vagy, mint déjà vu
Mondd (mondd), mondd (mondd)
Mondjad, mondjad hangosabban

[Verze 2]
Az engem égető lángoló esőben
Ezen a hosszú, örökké tartó utazás során
A szomorúság, amiben osztozunk
Ez a könnyeiden keresztül elért megvilágosodásom
Oh, még ha össze is omlok, akkor is csak rád van szükségem
A romok között, az ígéretünk helye
Az a pihenés földje, az örökkévalóság visszatérése
Te vagy az, aki várt rám
[Refrén]
Emlékszem (emlékszem, yeah) a válaszra, amire végre ráleltem
Te vagy az én jövőm (Te vagy)
Szólíts a nevemen (nevemen)
Szorosan magamhoz ölellek, úgy ahogy azt a legelső napon megígértem (megígértem)
Mint déjà vu
Olyan vagy, mint déjà vu
Mondd (mondd), mondd (mondd)
Mondjad, mondjad hangosabban

[Utó-refrén]
Megígérem neked újra és újra (Yeah)
Te vagy az én jövőm (te vagy)
A fényfátyol alatt (Oh-oh)
Szorosan magamhoz ölellek téged, aki mennyasszonyként ragyog (Oh-oh)
Mint déjà vu
Olyan vagy, mint déjà vu
Mondd (mondd), mondd (mondd)
Mondjad, mondjad hangosabban