[Első versszak]
Összegyűlünk itt, felsorakozunk
Zokogva egy napos szobában
És ha én lángolok, te is hamuvá leszel
Még a legrosszabb napjaimon is, megérdemeltem, babe
Azt az összes poklot, amit nekem adtál?
Mert szerettelek
Esküszöm, hogy szerettelek a halálom napjáig

[Kórus]
Nem volt meg bennem, hogy elegánsan távozzam
És te vagy a hős, aki azon sürgölődik, hogy megőrizze a méltóságának látszatát
És ha halott vagyok számodra, miért vagy a halottvirrasztáson?
Átkozva a nevem, azt kívánva bárcsak maradtam volna
Nézd hogy kapnak gellert a könnyeim

[Második versszak]
Köveket gyűjtünk, soha nem tudva mit jelentenek
Néhányat dobásra, néhányat arra, hogy gyémánt gyűrűt készítsünk belőle
Tudod nem akartam, hogy kísértenem kelljen téged
De milyen kísérteties jelenet
Ugyanazokat az ékszereket viseled, amiket én adtam neked, amint épp elásol

[Kórus]
Nem volt meg bennem, hogy elegánsan távozzam
Mert amikor harcolni akartam, azt szoktad mondani, hogy bátor vagyok
És ha halott vagyok számodra, miért vagy a halottvirrasztáson?
Átkozva a nevem, azt kívánva bárcsak maradtam volna
Nézd hogy kapnak gellert a könnyeim
[Átvezetés]
Bárhova mehetek, ahova akarok
Ahova akarok, csak haza nem
És célozhatsz a szívemre, vérre menve
De akkor is hiányozni fogok neked a csontjaidban
És még most is beszélek veled (Amikor az égre sikítok)
És amikor éjjel nem tudsz aludni (Az ellopott altatódalaimat hallod)

[Kórus]
Nem volt meg bennem, hogy elegánsan távozzam
És tehát a csatahajók el fognak süllyedni a hullámok alatt
Meg kellett ölnöd, de ez téged pont ugyanannyira megölt
Átkozva a nevem, azt kívánva bárcsak maradtam volna
A legrosszabb félelmeiddé váltál
És kidobod a szemétbe szégyent, részegen ettől a fájdalomtól, áthúzva a jó éveket
Átkozva a nevem, azt kívánva bárcsak maradtam volna
Nézd hogy kapnak gellert a könnyeim