[Első versszak]
Kérlek, képzelj el a fák között
A csúcsomat hét
Láb magasan érem el hintázva a patak fölött
Túlságosan féltem ahhoz, hogy beleugorjak
De én, én magasan voltam az égben
Pensylivania- val alattam
Még mindig vannak ott gyönyörű dolgok?

[Kórus]
Édes tea a nyáron
Ígérd meg, hogy nem mondod el senki másnak
És bár nem tudom felidézni az arcod
Még mindig van bennem szeretet irántad
A fonataid olyanok, mint egy minta
Annyira szeretlek, mint ide a hold, sőt a Szaturnusz
Továbbörklődik, mint egy népdal
A szeretet annyira sokáig tart, oh

[Második versszak]
És el szándékoztam mondani neked, hogy
Szerintem a házatok kísértetjárta
Az apád mindig őrjöng és ez lehet az oka
És szerintem ide kéne jönnöd, hogy velem élj
És lehetünk kalózok
Akkor nem kell majd sírnod
Vagy a szekrényben bújkálnod
És ahogy a népdalok
A szeretetünk tovább fog öröklődni
[Átvezetés]
Kérlek, képzelj el a gazban
Mielőtt megtanultam az udvariasságot
Vadul szoktam sikítani, amikor csak akartam
Én, én

[Kórus]
Édes tea a nyáron
Ígérem, hogy nem mondom el senki másnak
És bár nem tudom felidézni az arcod
Még mindig van bennem szeretet irántad
Pakold össze a babáid és a pulóveredet
Örökre Indiába költözünk
Továbbörklődik, mint egy népdal
A szeretetünk annyira sokáig tart, oh