[Első versszak]
Soha ne légy annyira kedves
Hogy közben elfelejtenél okos lenni
Soha ne légy annyira okos
Hogy közben elfejtenél kedves lenni

[Előkórus]
És ha nem lenne több eszem
Azt hinném, hogy beszéltél hozzám most
Ha nem lenne több eszem
Azt hinném, hogy még most is itt vagy

[Kórus]
Ami meghalt nem maradt halott
Ami meghalt nem maradt halott
Élsz, az elmémben élsz
Ami meghalt nem maradt halott
Ami meghalt nem maradt halott
Élsz, annyira élő vagy

[Második versszak]
Soha ne légy annyira udvarias
Hogy közben elfelejtenéd az erőd
Soha ne bírj akkora erővel
Hogy közben elfelejtenél udvarias lenni
[Előkórus]
És ha nem lenne több eszem
Azt hinném, hogy hallgattál engem most
Ha nem lenne több eszem
Azt hinném, hogy még most is itt vagy

[Kórus]
Ami meghalt nem maradt halott
Ami meghalt nem maradt halott
Élsz, az elmémben élsz
Ami meghalt nem maradt halott
Ami meghalt nem maradt halott
Élsz, annyira élő vagy

[Átvezetés]
Az őszi fagy, ami felébreszt
Annyira szeretted a borostyánsárga eget
Hosszú végtagok és fagyos lebegés
Mindig ott mentél volna el, ahol a lábaink összeérhetnek
És én panaszkodtam egész úton odafele
Az autóúton hazafele és a lépcsőn felfelé menet
Kérdéseket kellett volna feltennem neked
Meg kellett volna kérdeznem tőled, hogy hogyan kell élni
Megkérni téged, hogy írd le nekem
Meg kellett volna tartanom minden bolti nyugtát
Mert elvették volna minden darabkádat tőlem
Néztem, ahogy aláírod a neved, Marjorie
Az összes elmaradt álmokkal teli szekrényed
És ahogy rámhagytad az összeset
[Kórus]
Ami meghalt nem maradt halott
Ami meghalt nem maradt halott
Élsz, az elmémben élsz
Ami meghalt nem maradt halott
Ami meghalt nem maradt halott
Élsz, annyira élő vagy

[Kivezetés]
És ha nem lenne több eszem
Azt hinném, hogy énekeltél nekem most
Ha nem lenne több eszem
Azt hinném, hogy még most is itt vagy
Több eszem van
De mégis azt érzem, hogy itt vagy
Több eszem van
De te itt vagy