[„brutal” magyarul]

[1. verze]
Olyan bizonytalan vagyok, azt hiszem
Hogy meghalok mielőtt ihatnék
El vagyok foglalva a pletykákkal
Hogy ki szeret engem és ki utál téged
Olyan fáradt vagyok, hogy lehet
Felmondok, új életet kezdek
És mindannyian csalódnának bennem
Mert mi vagyok, ha nem kihasznált?
Elegem van abból, hogy tizenhét vagyok
Hol a kibaszott tini álmom?
Ha valaki mégegyszer azt mondja nekem
"Élvezd a fiatalságod", sírni fogok
Nem állok ki magamért
Ideges vagyok és semmi sem segíthet
Bárcsak csináltam már volna ezt
Bárcsak jobban szeretnének az emberek

[Refrén]
Én csak megpróbáltam a legjobbat kihozni magamból
Ez a köszönet, amit kapok?
Állandóan feldühödött
Azt mondják, ezek az arany éveim
De én azt kívánom bárcsak eltűnnék
Az ego összetörése olyan súlyos
Istenem, brutális idekint
[2. verze]
Úgy érzem, senki nem kíván engem
Utálom, ahogy számításba vesznek
Csak kettő igaz barátom van
És mostanában, egy idegroncs vagyok
Mert szeretek olyan embereket, akiket nem kedvelek
Utálok minden dalt, amit írok
Nem vagyok menő, nem vagyok okos
És még egyenesen parkolni sem tudok

[Refrén]
Én csak megpróbáltam a legjobbat kihozni magamból
Ez a köszönet, amit kapok?
Állandóan feldühödött
Azt mondják, ezek az arany éveim
De én azt kívánom bárcsak eltűnnék
Az ego összetörése olyan súlyos
Istenem, brutális idekint

[Outro]
Eltörött az egom, eltörött a szívem
És Istenem, nem tudom, hol kezdjek