[Intro]
Eső
Ő a kényelmet akarta, én azt a fájdalmat
Egy menyasszonyt akart, én viszont a saját nevemet építettem
A hírnevet hajszolva, ő ugyanolyan maradt
Nekem az egész énem megváltozott, mint az éjfél

[1. verze]
A városom egy pusztaság volt
Tele ketrecekkel, tele kerítésekkel
Szépségkirálynők és nagy színlelők
De néhányaknak ez volt a paradicsom
Az én fiúm egy montázs volt
Egy lassított szerelmi bájital
Ugrálok az óceánba
Összetörtem a szívét, mert kedves volt
Ő volt a napfény, én az éjféli eső

[Kórus]
Eső
Ő a kényelmet akarta, én pеdig azt a fájdalmat
Egy menyasszonyt akart, én viszont a saját nevemеt építettem
A hírnevet hajszolva, ő ugyanolyan maradt
Nekem az egész énem megváltozott, mint az éjfél

[2. verze]
Úgy jött, mint egy képeslap
Tökéletes, fényes család
Ünnepi borsmenta cukorka
De neki ez mindennapos
Így hát bekukkantottam az ablakon
Egy mély portál, időutazás
Minden szerelem, amit kibontunk
És az élet, amit feladtam
Mert ő volt a napfény, én az éjféli eső
[Kórus]
Eső
Ő a kényelmet akarta, én pedig azt a fájdalmat
Egy menyasszonyt akart, én viszont a saját nevemet építettem
A hírnevet hajszolva, ő ugyanolyan maradt
Nekem az egész énem megváltozott, mint az éjfél
Eső
Ő a kényelmet akarta, én pedig azt a fájdalmat
Egy menyasszonyt akart, én viszont a saját nevemet építettem
A hírnevet hajszolva, ő ugyanolyan maradt
Nekem az egész énem megváltozott, mint az éjfél

[Outro]
Azt hiszem, néha mindannyian pontosan azt kapjuk, amit akartunk
És sosem gondol rám
Kivéve, ha a tévében szereplek
Azt hiszem, néha mindannyian pontosan kapunk
Valamiféle kísértést, valamiféle kísértést
És sosem gondolok rá
Kivéve ilyen éjféleken, mint ez
(Éjféleken, mint ez, éjféleken, mint ez)