[1. Verze]
Semmi nem ébreszt fel úgy, mint a magányos ébredés
És nem maradt más belőlünk, mint egy komód tele ruhákkal
A napon amikor elmentél, és magasabbra léptél
Az volt az a nap, amikor az az ember lettem, aki ma vagyok

[Kórus]
De ezek a magas falak nem érnek fel
Most magasabban állok náluk
Ezek a magas falak sosem törték meg a lelkem
És én, én néztem, ahogyan mind összeomlottak
Néztem, ahogyan mind összeomlottak neked, neked

[2. Verze]
Semmi nem fáj úgy, mint fájdalmat okozni annak, akit szeretsz (Fájdalmat annak, akit szeretsz)
És semmеnnyi szó nem lesz elég (Nеm lesz elég)
A szemedbe néztem, és láttam, hogy el vagyok veszve (Láttam, hogy el vagyok veszve)
Minden miértre te voltál az okom (Te voltál az okom)

[Kórus]
De ezek a magas falak nem érnek fel
Most magasabban állok náluk
Ezek a magas falak sosem törték meg a lelkem
És én, én néztem, ahogyan mind összeomlottak
Néztem, ahogyan mind összeomlottak neked, neked
Összeomlottak neked
[Átvezetés]
Szóval ez egy köszönet, mindenért, amit tettél értem
Miért van az, hogy a "köszönömök" sokszor keserédesek?
Csak remélem, hogy egy nap látlak majd, és azt mondod nekem "Oh, oh"

[Kórus]
De ezek a magas falak nem érnek fel
Most magasabban állok náluk
Ezek a magas falak sosem törték meg a lelkem
És én, én néztem, ahogyan mind összeomlottak
Néztem, ahogyan mind összeomlottak neked, neked
Összeomlottak neked

[Kivezetés]
Semmi nem ébreszt fel úgy, mint a magányos ébredés