Az apró zajok csodája
A kéz, álombeli bizalomra emlékeztet engem
Minden egyes pillanatban egyre szorosabban kapaszkodok beléje
Akárhányszor elveszve bolyongok a fénytelen erdőben
Valahányszor egy kis hal felúszik a koromsötét vízből

Tőled függök, tőled függök
Mikor rád gondolok, újra tudok lélegezni
Hiszek benned, hiszek benned
Emlékszem a tekintetre, amivel magadhoz hívtál
Próbálkozom, próbálkozom
Nem akarom elszalasztani ezt a pillanatot
Még nem túl késő, túl késő
Minden egyes a nap az egyre nagyobb kérdőjelek belsejében
A szívem lassanként bezárul
Lassan, megfogom kezed
Tudom, hogy vártál rám, rám
Megfogom kezed
Tudom, hogy vártál rám
Megfogom kezed, én
A szívem apránként bezárul
Lassan
Megfogom kezed, én

Néhanapján, félek az elkövetkezendő estétől…
… Nem várom az üres és nehézkes reggelt
Mikor nem látom ennek a hosszú, hosszú alagútnak a végét
Még a gondolataimat is megkötözi és nem tudnak kiszabadulni
Tőled függök, tőled függök
Mikor rád gondolok, újra tudok lélegezni
Hiszek benned, hiszek benned
Emlékszem a tekintetre, amivel magadhoz hívtál
Próbálkozom, próbálkozom
Nem akarom elszalasztani ezt a pillanatot
Még nem túl késő, túl késő
Minden egyes a nap az egyre nagyobb kérdőjelek belsejében
A szívem lassanként bezárul
Lassan, megfogom kezed
Tudom, hogy vártál rám, rám
Megfogom kezed
Tudom, hogy vártál rám
Megfogom kezed, én
A szívem apránként bezárul
Lassan
Megfogom kezed, én

Minden nap, úgy éreztem, álmokban elvesztettem utamat
Egy szív, ami látszólag nem fog újra megnyílni
Megfogom kezedet
Tudom, hogy vártál rám, rám, rám

Megfogom kezed
Tudom, hogy vártál rám
(vártál rám)
Megfogom kezed, én
Én, kinek a szíve bezáródófélben van
(vársz rám, rám, rám)
Lassan
Megfogom kezed