Fiatal koromban még nem tudtam
Hogy milyen lehangoló is lehet az egyedüllét
Most már értem, hogy meg vagyok áldva
Szeretlek, családom, a mi kötelékünk az én büszkeségem

Köszönöm
Voltak idők, amikor veszekedtünk, nem igaz?
De a legvégén, te mindig megvédtél
Köszönöm, még akkor is, amikor a félelemtől megfagyok
Nekem mondott bátorító szavaid vezérlő csillagommá válnak

Olykor hazatérek, még akkor is, amikor semmi okom nincsen rá
A fényképalbumokat lapozgatva hiányolni kezdelek téged

Ugyanabban a pózban, ugyanazon a helyen
Készítsünk egy fényképet, úgy mint anno
A boldogságom túláradó
Mégha kissé kínosnak is érzem magam, de

Mindig köszönöm köszönöm, családom (köszönöm, családom)
Igen, ezek a szavak (ezek a szavak)
Határozottan nem elegek (nem elegek)
Szeretetem kifejezésére

Köszönöm, hogy hasonlítok rád, erre büszkébb vagyok, mint bármi másra
Köszönöm, erőssé válok, hogy egy nap majd én tudjalak megvédeni téged, szóval kérlek, maradj boldog és egészséges
Emlékszel a napra, amikor megszülettem
Amiről meséltél nekem, nem igaz?

Köszönöm, mert úgy érzem, itt van az a hely, ahol leginkább önmagam lehetek
Köszönöm, hogy életet adtál nekem
A mindennapok, amelyek olyanak, akár apró csodák, ez a te ajándékod

Köszönöm köszönöm, családom (köszönöm, családom)
Igen, ezek a szavak (ezek a szavak)
Határozottan nem elegek (nem elegek)
Szeretetem kifejezésére