Menjünk arra a távoli helyre
Mikor a nappal és az éjszaka homályosan keveredik egymással
A kissé hűvös szelek között
Te és én összeillünk, mint egy gyűrű
Huszonnégy órán át, magamnak akarlak tudni téged
Ez a hely olyan, mint egy privát mennyország, ahol minden ismeretlen
Senki sem zavarhat meg téged és engem
Eldobnád a csörgő telefont?

A fehér holdfény körbe vesz téged
Amikor kinyitom a szemem
A szívem úgy dobog, mintha ez lenne az első csók
Úgy tűnik, mintha valami megváltozott volna
A szikrázó szemedbеn
Nincs elég csillag benne

Most ugyanolyan, ugyanolyan, ugyanolyan vagy, dе mégis más
Valahol ugyanott, ugyanott, ugyanott, de mégis más
Most ugyanolyan, ugyanolyan, ugyanolyan vagy
De mégis más

Tekerd vissza az emlékeimet és játsszd le
A pillanatot, amikor egymásba szerettünk
Az a nyár kivételesen forró volt abban az évben
Éretlen és vak voltam
Csak rám kell nézned és maradj itt
Koncentrálj, itt csak te és én vagyunk
A fehér holdfény körbe vesz téged
Amikor kinyitom a szemem
A szívem úgy dobog, mintha ez lenne az első csók
Úgy tűnik, mintha valami megváltozott volna
Fakó szemeidben
Fel fogom ébreszteni a csillagot, ami bennük alszik

Most ugyanolyan, ugyanolyan, ugyanolyan vagy, de mégis más
Valahol ugyanott, ugyanott, ugyanott, de mégis más
Most ugyanolyan, ugyanolyan, ugyanolyan vagy
De mégis más
Valahol ugyanott, ugyanott, ugyanott
De mégis más