[1. versszak]
Nem tartozom neked a szívemmel, és nem tartozom neked a testemmel
De tudnod kell, hogy sajnálom, hogy figyelmetlen vagyok veled
Az Úr tudja, hogy többel tartozom neked, mint amennyivel egészen biztos vagyok benne, hogy valaha is bárkinek is adhatnám
De nem tudom kikötni, hogy a normális emberek mit akarnak az idegen tárgyaktól
Alsó polc erotikus termékek, mint én

[Kórus előtti]
Szóval, meg tudnám fogni a kezedet, dе karnyújtásnyira tartanálak
Ó, akaszd fel egy olyan ágról, amely túl magas ahhoz, hogy fеlmászhassak és megrázhassam
Ritkább, mint a szűkös, kevesebb gyémánt, mint a durva
Nem valószínű, hogy több lesz, mint a szén, amelyet nem sikerül összetörni

[Kórus]
És esküszöm, hogy tényleg próbálkozom
Szedd össze, Will, tudd és csináld jobban
Csak nem természetes számomra, hogy azt gondolom, hogy engem akarsz nekem
Esküszöm, tényleg próbálkozom
Ó, sajnálom, ígérem, mindent megteszek
Csak még nem tanultam meg, hogyan legyek olyan ember, mint te vagy

[2. versszak]
Még mindig nem tudom, ki vagy, csak azt tudom, hogy még mindig magányos vagyok
Az a morbid fajta, ahol még a társaság sem tud meggyógyítani
És minél jobban megnyugtatsz, annál kevésbé bízom benne
De mégis a szívedet adtad nekem, én csak a testemet adtam neked
Őszintén szólva azt hittem, hogy senki sem akarja, nemhogy észrevenné, hogy eltűnt
Így hát otthon hagytam, de most, most, most, most
[Kórus előtti]
Tartok egy lakatot a fejem hátsó részének képével
Ó, majomkulcs az oldalnézeti tükröm, szellem barátaim
Több életet éltem, mint eleg, nem haltam meg annyit
De nem vagyok igazi ember, csak a szar, amit nem tudsz pótolni

[2. kórus]
És esküszöm, hogy tényleg próbálkozom
Ugyanolyan kitett vagyok, ha leveszem a ruhámat
Amikor a legközelebb állunk a szeretethez, amire képes vagyok
És nem tudom, miért érdekelne, de nagyon próbálom
Ó, sajnálom, ígérem, mindent megteszek
Csak még nem tanultam meg, hogyan legyek olyan ember, mint te vagy

[Híd]
Tényleg volt ilyen gravitációm? Lehet, hogy quicksand
Mert tényleg nem tudtam megmondani, milyen mélyre mentek a lábnyomaim
Megváltási ívem csúcsa, annak a szűz szívnek a keresése
Katatón vagyok a karjaidban, és sírok: "Hogyan okoztam ennyi kárt?"
Lehajtom a fejem a konyha padlójához
Bocsánatot kérek az életemért, és mindig belépek a tiédbe
Ne mondd azt, hogy "sajnálom, de ez nem mehet így tovább", tudom, hogy saját hegeid vannak
De rejtsd el a késeimet, mielőtt elmész, vagy egyedül élek vagy meghalok

[3. kórus]
Esküszöm, hogy belehalok a próbálkozásba
Még mindig folyamatban vagyok, de haladok előre
Ígérem, őszintén be akarom bizonyítani, hogy lehetséges a javulás
Esküszöm, hogy olyan kibaszott sajnálom
Nem vagyok jó ember, alig vagyok ember
De egy nap tökéletes leszek, és mindent pótolni fogok
[Outro]
("És írj róla egy kibaszott dalt! ' Mert mindennek Will kibaszott drámájáról kell szólnia! Isten éltesse!")

(Bocsánat. Baszd meg, sajnálom.)